1. Ponty
A ponty a magyar horgászok legnépszerűbb zsákmánya. Egy fenéklakó békéshalról van szó, amely a jól felmelegedő álló- és folyóvizeket kedveli leginkább. Az intenzíven telepített halastavak leggyakoribb halfaja. Az átlagos méretű pontyok néhány kilogrammosak, a legnagyobb hazai példányok viszont a harminc kilót is verik. Horgászata legtöbbször fenekező módszerrel történik és számos csalival horogvégre kapható (pl. kukorica, csontkukac, giliszta). De finomszerelékes, úszós módszerekkel is eredményesen horgászható. A nagyobb példányokat általában pelletekkel vagy bojlis módszerrel csalják horogra. (A bojlis módszer a fenekezés speciális formája, amelyhez speciális horgászfelszerelés szükséges).
2. Amur
Az amur egy idegenhonos halfaj, amely Kelet-Ázsiából került betelepítésre és hamar a magyar horgászok egyik kedvenc hala lett. Nagyméretű, ezüstszínű, torpedó testalkatú növényevő, amely a vízfenék és a vízfelszín növényzetét egyaránt fogyasztja. Alapvetően a meleg, sekélyebb, sűrű vízinövényzettel ellátott állóvizeket kedveli. Testmérete a pontyhoz hasonló, a kifogott példányok legnagyobbjai harminc kiló feletti matuzsálemek. Horgászata a legtöbbször fenekező módszerekkel történik, a leggyakoribb csalik a kukorica, a különféle pelletek, illetve a bojlik. (A nagyobb példányokat ugyanis általában bojlizva fogják.) De néhány különleges vízen, például csatornákon meg lehet fogni lebegtetett kenyérkockával is, ami egy különlegesen izgalmas módszer!
3. Süllő
A süllő vagy fogas talán a legfinomabb húsú nemes halunk. Hosszúkás, ezüstös testű hal, tövises úszókkal és jellegzetes „ebfogakkal”, amelyekről a nevét kapta. Az oxigénben dúsabb állóvizektől a gyorsabb folyóvizekig mindenütt előfordul. A négy-ötkilós példányok már nagynak számítanak; a magyar rekord kevéssel marad a tizenöt kiló alatt. Egy ragadozó halról van szó, amely alkonyattól hajnalig aktív, és kishalakkal, például küsszel, bodorkával és egyéb kisméretű halakkal táplálkozik. A legtöbb horgász pergető módszerrel veszi célba, legtöbbször wobblereket vagy gumihalakat kötve az előke végére. Fenekező és úszós módszerekkel szintén fogható, ez esetben általában élő kishal vagy halszelet a csali. Emellett horgásznak rá tapogatva és mártogatva is.
4. Dévérkeszeg
A dévérkeszeg hazánk leggyakoribb keszegféléje. Ezüstös színű, kerek testalkatú halfajta, amely állóvízben és folyóvízben is megtalálható. A legtöbb példány a néhány tíz dekás mérettartományba esik, de időnként többkilós példányok is előfordulnak. Alapvetően a vízfenék közelében mozog, de speciális módszerekkel (pl. vízközti matchbotozás) a felsőbb vízrétegekbe is felcsalogatható. Az összes finomszerelékes módszerrel jól horgászható; a dévéres szerelékek vékony előkével és kisebb méretű horgokkal vannak felszerelve. A leghatékonyabb csalétkek a szúnyoglárva, a csonti és pinki, illetve a trágyagiliszta. Ezzel együtt a nagyobb példányok időnként a pelleteket és néha még a kisebb bojlikat is felveszik.
5. Harcsa
A lesőharcsa Közép-Európa legnagyobb édesvízi hala. A legnagyobb példányok a kétméteres hosszt és a százkilogrammos tömeget is elérhetik. Hosszúkás, nyálkás testű, széles szájú ragadozóhal, gerebenszerű fogakkal. Általában éjszaka aktív, amikor is a fenékről gyakran feljön a vízfelszínre, hogy ott kishalakkal táplálkozzon. Horgászatához nagyon erős felszerelésre van szükség, illetve vágóhorogra; a nagyobb példányokat ugyanis nem is lehet megszákolni. A harcsát számos módszerrel célba lehet venni: fenekezés, stupekezés (nagyméretű úszó), pergetés, illetve kuttyogatás. Ez utóbbi módszer talán a legegyedibb: csónakból csorogva a horgász egy kuttyogató nevű, öblös hangokat adó eszközzel veri a vizet, amely felcsalogatja a harcsákat a magasabb vízrétegekben tálalt csaliig. Általában nadálycsokorral űzik.