A horgászat később versenyzéssé, komoly célokká és világbajnoki sikerré nőtte ki magát, de Feri történetében végig ugyanaz maradt az egyik legerősebb motívum: a vízparton töltött idő, a kapásig vezető út és az emberek, akikkel mindezt megoszthatta.
Ráckeve, ahol minden elkezdődött
Feri gyerekkorának nyarait nagyrészt Ráckevén töltötte, ahol nagypapájának telke volt, és ahol a családnak ma is van stégje. Rengeteget horgászott itt, és saját elmondása szerint tulajdonképpen ezen a vízen sajátította el a horgászat alapjait.
A legfontosabb emlékek azonban nem feltétlenül egy-egy kapitális halhoz kapcsolódnak. Sokkal inkább azokhoz az estékhez, amikor édesapjával és nagypapájával kiültek a stégre, beetettek, várták a pontyokat és közben beszélgettek.
Gyerekként még nem volt munka, határidő vagy a hétköznapok számtalan problémája. Egyszerűen együtt voltak a vízparton.
Feri számára máig ezek jelentik horgászéletének egyik legmeghatározóbb élményét. Talán éppen ezért tud ennyire erős érzelmeket előhozni belőle Ráckeve és az ott töltött nyarak emléke.
A családi történetek között persze akad egy kevésbé megható is. Nagypapája egyszer csónakkal kivitte a Hárosi-öbölbe, hogy megmutassa neki a horgászatot. A kezébe adott egy felszerelést, majd azt mondta: „dobjuk be ezt a botot”. Feri gyerekként szó szerint értelmezte az instrukciót – és az egész botot behajította a Dunába.
Saját megfogalmazása szerint könnyen lehet, hogy azóta is ott van.
Az első csuka, amit megfogni sem mert
A pergetéssel szintén Ráckeve környékén ismerkedett meg. Ahogy egyre önállóbb lett, elkezdte járni a környék kisebb csatornáit, ahol csukákat és más ragadozókat keresett.
Az első csukájára máig pontosan emlékszik.
Egy piros, hologramos Mosca körforgó villantót dobott a hínár mellé, majd tekerés közben egyszer csak azt érezte, hogy elnehezül a felszerelés. Akkor még nem igazán tudta, milyen érzés egy kapás, ezért egyszerűen tovább húzta. A part közelében először csak egy nagy hínárcsomót látott, majd egyszer csak megmozdult a növényzet, és kivillant belőle a csuka jellegzetes mintázata.
A hal nagyjából 40 centiméteres lehetett. Gyerekként azonban már az is komoly ragadozónak tűnt – olyannyira, hogy megfogni sem igazán merte a fogai miatt.
A csuka végül visszakerült a vízbe, Feri pedig elindult azon a bizonyos lejtőn, amelyet sok pergetőhorgász jól ismer. Jöttek az egyre jobb botok, orsók és Rapala wobblerek, amelyekből persze jó néhány a víz alatti akadókban végezte, így a szülők örömére rendszeresen lehetett pótolni a készletet.
A közös cél, amelyből világbajnoki arany lett
Ha Feri versenyhorgász-pályafutásából egyetlen élményt kellene kiemelni, a válasz egyértelmű.
2023-ban Hipszki Róberttel megnyerték a lettországi, rigai csónakos pergető világbajnokságot. Egy olyan közös cél teljesült ezzel, amely mindkettőjük számára egész életükre meghatározó emlék marad.
A világbajnoki cím azonban nem jelentette azt, hogy elfogytak volna a célok.
2026-ban Magyarország rendezi a csónakos pergető világbajnokságot, Feri és Robi pedig nem egyszerűen részt szeretne venni rajta. Nyerni szeretnének.
Egy hazai rendezésű világbajnokságon, magyar közönség előtt felállni a dobogó legfelső fokára és meghallgatni a magyar himnuszt olyan élmény lenne, amely nagyon kevés versenyhorgásznak adatik meg. Éppen ezért a következő időszak egyik legfontosabb közös célja, hogy lehetőséget szerezzenek az indulásra, majd a lehető legtöbbet hozzák ki belőle.
A kapásig vezető út
Feri számára a horgászat egyik legizgalmasabb része érdekes módon nem a fárasztás. Sokkal inkább minden, ami előtte történik.
Hogyan lehet becsapni a halat? Mivel lehet táplálkozásra bírni? Milyen csalit, milyen helyen és hogyan kell felkínálni ahhoz, hogy végül megtörténjen a kapás?
A legnagyobb élményt az jelenti számára, amikor fejben felépít egy elképzelést, végigviszi, majd a hal visszaigazolja, hogy működött. Egy agresszív ragadozó kapása, amikor szinte kitépi a botot a horgász kezéből, ennek az egész folyamatnak a csúcspontja.
Versenyen természetesen a fárasztás egészen más helyzet. Ha egy fontos vagy nagy hal kerül a horogra, minden másodpercnek jelentősége van, és addig senki nem nyugodhat meg, amíg a hal biztonságosan a csónakba nem kerül.
De maga a megfejtés továbbra is a kapás pillanatáig tart.
A horgászat időt ad egymásra
A horgászat Feri életében nemcsak halakat és versenyeredményeket adott, hanem rengeteg emberi kapcsolatot is.
A közös érdeklődés olyan alapot teremt, amelyről mindig lehet beszélgetni, de ennél talán fontosabb, hogy okot ad arra is, hogy az emberek valóban időt töltsenek egymással. A rohanó hétköznapokban sokszor éppen ez hiányzik.
Ha két ember elmegy együtt horgászni, órákon keresztül ott vannak egymás mellett. Beszélnek a halakról, a felszerelésről, aztán előbb-utóbb a munkáról, a családról és minden másról is.
A vízparton egy kicsit megáll az idő.
Talán éppen ez kapcsolja össze Feri gyerekkori ráckevei emlékeit azzal, amit ma gondol a horgászatról. Akkor nagypapájával és édesapjával ült esténként a stégen. Ma barátokkal és versenytársakkal tölti ugyanezt az időt a vízen.
A jövőben pedig szeretné ugyanezt továbbadni.
Nemrég megszületett a kisfia, Feri egyik legnagyobb személyes vágya pedig az, hogy idővel őt is sikerüljön megszerettetnie a horgászattal. Nem feltétlenül azért, hogy versenyző legyen vagy eredményeket érjen el, hanem azért, hogy egyszer majd együtt tölthessenek időt a vízparton.
Ahogy annak idején ő tette a saját édesapjával és nagypapájával.
Mert a botok, csalik, versenyek és eredmények idővel változnak. Az együtt töltött esték emléke azonban megmarad.
Eredmények – Deák Ferenc és Hipszki Róbert
Deák Ferenc és Hipszki Róbert közös versenyzői pályafutását számos hazai és nemzetközi eredmény kíséri. A Csónakos Országos Pergető Bajnokságon 2017-ben és 2018-ban ezüstérmet szereztek, majd 2022-ben és 2023-ban országos bajnokok lettek. A 2024-es ezüstérem után 2025-ben ismét a dobogó legfelső fokára állhattak, ezzel háromszoros országos bajnokként egyedülálló eredményt értek el a szakágban.
Nemzetközi szinten is több világversenyen állhattak dobogóra. 2019-ben Dél-Afrikában egyéni csapat ezüstérmet, 2022-ben Csehországban egyéni csapat bronzérmet szereztek. A pályafutásuk eddigi csúcspontját a 2023-as rigai világbajnokság jelentette, ahol csapatban bronzérmet, egyéni csapatként pedig világbajnoki aranyérmet nyertek.
2023 óta vezetik a Csónakos Pergető ranglistát, és ugyanebben az évben a MOHOSZ „Év sportolója” díját is elnyerték. Az elismerés különlegessége, hogy első alkalommal kapta meg a díjat a pergető szakág versenyzője.
A több mint egy évtizedes közös versenyzés, a három országos bajnoki cím és a világversenyeken megszerzett érmek közül is kiemelkedik a rigai világbajnoki arany – pályafutásuk eddigi legnagyobb közös sikere.
A horgászatról szóló videót megtekintheted itt: