A történet jelentős része ráadásul az RSD-hez kötődik. Robi élete nagy részét Csepelen töltötte, rengeteget horgászott a környéken finomszerelékes módszerekkel, később pedig első csónakját is a csepeli Hollandi úti kikötőben tartotta. Nem véletlen tehát, hogy a Ráckevei-Soroksári Duna később a versenyzői pályafutásában is fontos szerepet kapott.
Négyévesen kezdődött minden
Robi horgászat iránti érdeklődése egészen kisgyerekkorára vezethető vissza. Édesanyja és édesapja már azelőtt is rendszeresen jártak horgászni, hogy ő és testvére megszülettek volna, így amikor négyévesen előállt az ötlettel, hogy ő is szeretne velük tartani, nem kellett sokáig győzködnie a családot.
Az első igazán komoly fordulópont azonban nagyjából tizenhárom éves korában érkezett. Egy horgásztáborban találkozott először vele egykorú, de már versenyző fiatalokkal, és azonnal magával ragadta ez a világ. Nem egyszerűen az tetszett neki, hogy ki tud több halat fogni. Sokkal inkább az kezdte érdekelni, hogy egy horgász mennyi különböző módon képes befolyásolni az eredményét.
A felszerelések, a technikák és az a számára addig szinte elképzelhetetlen halfogási tempó, amit a versenyzőknél látott, teljesen beszippantotta. Tizennégy évesen már el is indult első horgászversenyén. Ekkor még nem világbajnoki címekről vagy komoly eredményekről álmodott. Egyszerűen meg akarta tanulni ezt a fajta horgászatot, versenyezni szeretett volna, és mindenekelőtt ennek a közösségnek a részévé válni.
Az RSD-től az első közös versenygyőzelemig
Szigetszentmiklós és Csepel környéke különleges helyet foglal el Robi horgásztörténetében. Élete jelentős részét néhány kilométerrel feljebb, Csepelen töltötte, ahol rengeteget horgászott partról finomszerelékes módszerekkel. Amikor később elkezdett pergetni, első csónakját is ezen a környéken tartotta, így az RSD alsó szakasza hamar az egyik fontos horgászterületévé vált.
Versenyzői pályafutása szempontjából azonban még ennél is többet jelent ez a víz. Itt született meg Deák Ferivel az első közös versenygyőzelmük.
A történet érdekessége, hogy Robi előtte egy finomszerelékes barátjával indult el első pergetőversenyén, ahol negyedik helyen végeztek. Amikor később Ferinek mesélt az eredményről, ő nem volt maradéktalanul lenyűgözve a negyedik helytől. A baráti heccelésből végül megszületett az ötlet: a következő versenyen induljanak el együtt.
Elindultak – és meg is nyerték.
Ez a siker mindkettőjüknek akkora lendületet adott, hogy onnantól kezdve a csónakos pergetőversenyek meghatározó részévé váltak a horgászatuknak. Ami egy kis versengéssel és bizonyítási vággyal indult, abból hosszú közös versenyzői történet lett.
A halfogásnál érdekesebb az út, ami odáig vezet
Robi horgászathoz való hozzáállásának talán legérdekesebb része, hogy saját bevallása szerint soha nem kizárólag maga a halfogás hajtotta.
Számára minden egyes horgászat egy feladvány. Egy soktényezős egyenlet, amelyben a körülmények, a hely, a halak viselkedése, a felszerelés, a csali és a technika mind más-más súllyal szerepelnek. Az igazi kihívást annak megfejtése jelenti, hogy az adott pillanatban melyik tényező mennyire fontos, és hogyan lehet ezekből összerakni a megoldást.
Ezért számára sokszor nem is maga a megfogott hal a legizgalmasabb, hanem az odáig vezető út. Az a gondolkodás, próbálkozás és alkalmazkodás, amelynek a végén megszületik a kapás.
Talán éppen ezért vonzza annyira a téli dunai süllőzés is. A hideg, az egy-két fokos hatalmas folyó, a kevés ember és a csónakból keresett nagy dunai süllők egészen különleges hangulatot teremtenek. Ilyenkor egy-egy kapásért sokszor rengeteget kell dolgozni, de éppen ez teszi igazán értékessé a sikert.
A csuka, ami mindent elindított
Ha azonban egyetlen kedvenc halfajt kell választania, Robinál nincs sok kérdés: a csuka áll az első helyen.
Ennek részben gyerekkori oka van. Első csukáját tizenkét-tizenhárom éves korában fogta. Nem volt kapitális példány, nagyjából ötven-egynéhány centiméteres lehetett, számára azonban hatalmas élményt jelentett. Hetekig a fogás hatása alatt volt, még álmodott is a hallal. Gyerekként a csuka testesítette meg számára a ragadozó halak világának királyát.
Azóta természetesen rengeteg minden változott, de a halfaj iránti rajongás megmaradt. A csukázás egyik legnagyobb vonzereje számára éppen a változatosság. Talán kevés olyan ragadozó hal van, amelyet ennyiféle csalival és ennyiféle technikával lehet eredményesen pergetni. Ráadásul rendkívül változatos élőhelyeken találkozhatunk vele.
És van még valami, ami különösen érdekessé teszi: amikor a csuka nem akar enni, kifejezetten nehéz ellenfél tud lenni. Ilyenkor ismét előkerül az a bizonyos feladvány, amely Robit a horgászatban mindig is leginkább érdekelte.
Amikor a hobbiból munka lesz
Aki ennyire közel áll a horgászathoz, annál előbb-utóbb óhatatlanul felmerül a kérdés: jó ötlet-e összekötni a hobbit a megélhetéssel?
Robinál ez a gondolat versenyzői pályafutása során többször is előkerült. Az egyik oldalon ott volt a lehetőség, hogy milyen jó lenne azzal foglalkozni, amit igazán szeret. A másikon viszont az a jogos kérdés, hogy nem jobb-e, ha a horgászat megmarad a magánélet részének, és nem válik belőle munka.
Végül az élethelyzet hozta meg a választ. Korábbi munkahelyén nyolc évet töltött, és egy idő után úgy érezte, szüksége van valamilyen új kihívásra és új lehetőségre. Ekkor érkezett egy felkérés, amely éppen jó pillanatban találta meg.
A váltás szakmai szempontból sem jelentett teljesen ismeretlen terepet. Korábban is a kereskedelemben dolgozott, így az ott megszerzett tudást tovább tudta vinni. A nagy különbséget az jelentette, hogy most egy olyan termékkategóriával foglalkozhat, amely személyesen is rendkívül közel áll hozzá: a horgászeszközökkel.
Talán ennél jobban kevés dolog mutatja, hogy jó pillanatban született meg a döntés. Robi saját megfogalmazása szerint az egyik személyes várakozása már teljesült is: újra azt érzi, hogy várja a következő munkanapot.
Egy feladvány, amit nem lehet megunni
Hipszki Róbert történetében a horgászat folyamatosan változtatta a szerepét. Négyévesen még egyszerűen csak szeretett volna elkísérni horgászó szüleit. Tizenhárom évesen már az érdekelte, hogyan lehet tudatosan több halat fogni. Később jöttek a versenyek, az első közös győzelem Deák Ferivel, a csónakos pergetés és az évek alatt felhalmozott tapasztalat.
Ma pedig a horgászat már a szakmai életének is része.
Ami közben nem változott, az a kíváncsiság. Egy új víz, egy másik évszak vagy akár ugyanannak a helynek egy másik napja új feladványt jelent. Miért ott áll a hal? Miért arra a csalira reagál? Miért működik ma valami, ami tegnap nem működött?
A válasz megtalálása pedig sokszor legalább akkora élmény, mint maga a fogás.
Talán ezért lehet évtizedeken keresztül ugyanolyan lelkesedéssel újra és újra vízre szállni. Mert hiába gyűlik a tapasztalat, a horgászatban mindig marad valami, amit még meg kell fejteni.
Eredmények – Hipszki Róbert és Deák Ferenc
Hipszki Róbert és Deák Ferenc közös versenyzői pályafutását számos hazai és nemzetközi eredmény kíséri. A Csónakos Országos Pergető Bajnokságon 2017-ben és 2018-ban ezüstérmet szereztek, majd 2022-ben és 2023-ban országos bajnokok lettek. A 2024-es ezüstérem után 2025-ben ismét a dobogó legfelső fokára állhattak, ezzel háromszoros országos bajnokként egyedülálló eredményt értek el a szakágban.
Nemzetközi szinten is több világversenyen állhattak dobogóra. 2019-ben Dél-Afrikában egyéni csapat ezüstérmet, 2022-ben Csehországban egyéni csapat bronzérmet szereztek. A pályafutásuk eddigi csúcspontját a 2023-as rigai világbajnokság jelentette, ahol csapatban bronzérmet, egyéni csapatként pedig világbajnoki aranyérmet nyertek.
2023 óta vezetik a Csónakos Pergető ranglistát, és ugyanebben az évben a MOHOSZ „Év sportolója” díját is elnyerték. Az elismerés különlegessége, hogy első alkalommal kapta meg a díjat a pergető szakág versenyzője.
A több mint egy évtizedes közös versenyzés, a három országos bajnoki cím és a világversenyeken megszerzett érmek közül is kiemelkedik a rigai világbajnoki arany – pályafutásuk eddigi legnagyobb közös sikere.
A horgászatról szóló videót megtekintheted itt: